14. nap – Szenegál szafari

Miután alig bírtunk felkelni, egy gyors pakolás után igyekeztük megnézni, hogy egybe van-e még a Hilux, hiszen este mi sem tudtuk hova kerültük, de azzal képben voltunk, hogy Szenegálban még élnek varázslók, akik eltüntetik. A reggeli nagy sietségben viszont hiába kerestük a parkolóőrünket, úgy tűnt ő kevésbé híve a mi gyors alvási technikánknak így maradt a pakolás, izzítás, indítás.

Helga szokásához híven finoman duruzsolt, és ez a lágy, öblös hang felkeltette a VIP parkolóőrünket. Egy-kettőre ott termett a gépjárműbiztos, hogy kérje aznapi jussát. Megint azzal volt a gond nem beszéltük meg a részletek előre. Mi körülbelül 1€-t szántunk erre a dologra, Marokkóban is ez volt a tarifa, de persze őrünk nem érte be ennyivel. Mi azzal érveltünk, hogy hajnali 2-től reggel fél 7-ig, csak egy fél éjszaka, nem egész! Így be kellett érnie ennyivel. Nem tudott tovább vitatkozni, mert kezébe nyomtuk a pénzt és faképnél hagytuk.

Szerencsénkre bár a szobák minősége nem volt szuper, kérhettünk wifit, ami hasznos szolgálatot tett, hiszen tudtunk érdeklődni a többiek felől és haza is üzentünk. Terv be volt véve, hogy szerzünk helyi Orange-os SIM kartyát, hogy a következő napokban is tudjuk tartani a kapcsolatot. Ahogy beértünk a belvárosba azonnal utunkba is esett egy Orange ügyfélszolgálat, ahol nagyon kedvesen segítettek nekünk. Az ügyintézés flottul ment, teljesen európai színvonalon.

St Louis egyébként fantasztikus felüdülést jelentett a korábbi Mauritán sivatag után. Koloniális építészeti stílus keveredik élénk színekkel. Az emberek öltözködnek, van divat és kellemes belvárosi forgatag. Igazán multi-kulti, Szenegálban megfér együtt a muszlim és a keresztény vallás is. A járművek színvonala is jobb. Mármint talál itt is mindent az ember az úton, de legalább vannak jó állapotú autók is. Ahogy elhagytuk Saint Louis-t, egyre több lesz a csacsi kordé. Ezeket rendszerint gyerekek vezetik, és bár ügyesek és a csacsi is figyel, illik őket nagy ívben, gondosan kikerülni. Afrikai KRESZ van, a tükör dísznek van (ha van), dudálni kell, ha jössz, ha mész.

A többiekkel megbeszélt paraméterek alapján elindultunk ki a városból és közben próbálgattuk a CB rádiónkat, ami városban olyan 3-5 km főúton 15 km körül tudott teljesíteni, természetesen terepviszonyoktól függően.

Több perces néma csend, és sokadik próbálkozás után, végre megszólalt a rádió. A többiek jelezték, hogy pár minimális műszaki gond miatt, megálltak szerelni az út szélén, illetve, ha már így alakult, akkor bevásárolni is. De megvárnak minket. Mi gyorsan megálltunk megetetni a lovakat és Saint-Louis kivezető főútján sikeresen megtaláltunk egymást.

Gáborék tartották a frontot a kocsiban egy jóízű reggeli mellett, miközben Gergő utánajárt a többieknél, hogy mi a reggeli karbantartás oka. Kiderült, hogy a 70-es csapatnak leszakadt a hátsó marmonkanna tartója, az embert próbáló fekvőrendőrök miatt, amit épp, akkor hegesztettek vissza. Andrásék motortere tiszta olaj volt, de jelezték, hogy semmi ok az aggodalomra, ugyanis, csak a 710-es alkatrész, az olajbeöntő nyílás kupakja volt a ludas. Elfelejtették visszatekerni és az olajnyomás lelőtte, tényleg csak a szerencsének volt köszönhető, hogy a kupak a motortérben maradt.

A nagy munkálatok közben, igyekeztünk a napi ellátmányra is gondolni hiszen híján voltunk kenyérből vagy ahogy itt mondják franciául baguette.
Ezért gyorsan keresni kellett egy kis boltot amely mint kiderült valahol a hegesztő szaki és a kocsma között helyezkedett el. Pici apró felpolcozott közértnek tűnt, a helyi átlagot hozta, semmi különleges nem volt benne. Kivéve a kínálat.

Ekkor még nem tudhattuk, hogy az egy főre eső kenyerek száma nulla, de az eladó hölgy annál inkább invitál minket a hátsó szobába további szolgáltatásokért. Már-már kezdett abszurddá válni a helyzet amit mi egy nagy röhögéssel oldottunk fel, hiszen az elmúlt 24 órában ez már a második ajánlat volt.

Gergő – egy átlagos szenegáli reggeli

A reggeli kalandok után újra a főúton voltunk immár újra működő járművekkel és az itinerben elvártak szerint haladtunk tovább. Lassan de biztosan mindenki újra megéhezett, hiszen a reggeli a vártnál kényesebbre sikerült, kerestünk egy helyet az egyik faluban ami olyan jól sikerült, hogy pont egy iskola mellett parkoltunk le. Itt sikeresen megtalálták a srácok az iskola igazgatóját aki minden adománynak nagyon örült.

Miután meg volt a munka, kijárt egy kis szórakozás. Valamelyik csapat talált egy jó kis útvonalat a szavannán át, és hát a móka kedvéért ezen autóztunk tovább. Hogy ez az út hány kilométer volt és merre már a balladai homályba vész. Mindenesetre kellemes volt a szavannai utakon autózni. Így legalább láttuk a helyi növény világot, és picike falvakat vályogból épített kunyhókkal. Az igazán egzotikus vadállatok csak a vadasparkokban találhatóak meg, és a déli hőségben meghúzzák magukat.

A szavannai út, ha lehet útnak hívni, csak nyomvályús ösvényekből áll, ezekkel az volt az egyetlen probléma, hogy legalább 5-6 megy párhuzamosan és cikáznak egymás között így 20-30 percenként meg kellett állnunk, hogy megvitassuk, biztos jó úton haladunk. Miközben eszmecserét folytattunk egy hatalmas legalább 2 méteres kígyó suhant át az autók között, finoman jelezve, hogy ez az ő területük, de ahogy jött úgy is ment a bokáig érő fűben. A többiek még mai napig azt hiszik, hogy kitaláltam, pedig tényleg ott volt 😀

Gergő – a vezető ülésből mindent látni

Ahogy eljött a dél egyre éhesebbek lettünk és úgy döntöttünk, hogy kicsit hanyagoljuk a vezetést egy jó ebéd erejére, természetesen az itteni rajongóink is rögtön feltűntek a horizonton, hiszen sikerült egy falu mellett táboroznunk erre a félórára.

Miután a kíváncsiskodó szemek is megnyugodtak, újra elindultunk a táborhelyünk felé persze rögtön terepszakaszon vezetett az út a szavannából a főútra.

Este 8-kor érünk Touba-ba. Ez az ország, sőt Afrika egyik fő vallási központja. Hatalmas mecsetet építettek, ide és gyakran szerveznek ide a helyi muszlimok zarándoklatokat. A mecset tényleg gyönyörű volt, ahogy elhaladunk mellette.

Utunk jó-része még hátra van, közel 200 km. Ahogy besötétedik egyre izgalmasabb lesz a vezetés. Az út aszfaltozott és megtévesztően jó, csak amikor épp nem jó, akkor nagyon rossz. A szembejövőkön olyan reflektor van, amilyet épp egy kecskéért sikerült cserélniük, mindenki vakít. A teherautók meg egyenesen fényárban úsznak, nehogy valaki nekik menjen, és hogy lássák az állatokat. Úgyhogy a vezető legjobb tudása szerint vezet, a navigátor pedig őrködik: „fekvő!”, „padka!”, „kátyú!”. A harmadik ember a kocsiban utas: megpróbálhat aludni, a kiabálás és a rendszeres erős fékezések ellenére.

Szenegálban a falvak vagy kisebb városok be- és kijáratánál mindig van egy, két vagy akár három fekvőrendőr is. Itt, most ne a kedveskedő európai fekvőrendőrt képzeljünk el, hanem egy jó 40-50 cm-es magasítást (Gergő szerint. Szerintem csak 20-30 cm, Gábor). Ja és közvilágítás nyilván nincs. Vannak szegényebb falvak, ahol nem telik fekvőrendőrre, de forgalom szabályozásra van igény. A kreatív helyiek, itt simán felszántják/feltörik keresztben az aszfaltot, egy jó 20 cm mélységig, a hatás legalább ugyanolyan jó. Egyébként a használatuk indokolt, reggel az állatok és a gyerekek kószálnak jobbra-balra, éjszaka, pedig talán még jobban zajlik az élet. Mi arra gondoltunk azért, mert ilyenkor nincs dög meleg. Mindenki hegeszt, flexszel, a helyi vagányok próbálgatják a tuningolt verdáikat, vagy próbálnak fuvart szerezni a szomszéd faluba, mind ezt fények és bömbölő zene mellett. Másik érdekesség, amit megfigyeltem, a tisztálkodás, vezetékes víz hiányában. A kellékek: egy nagy teáskanna, egy vödör víz, és egy lavór (+szappan). Az ember gatyára vetkőzik, beleáll a lavórba, a teáskannával belemer a vödör vízbe, és szépen locsolja magára hosszan, ameddig kell. Mindezt az utca szélén, mert miért ne?!

Éjfél tájban értünk Koumpentoum-ba egy helyi farmer a mogyoróföldjére. A már szokásos rutint kellett előadni: vacsora, sátor, kocsi (olajszint, vízszint, lámpák pucolása), alvás. Másnap hajnalban keltünk és meghallgattuk a 7:30-as eligazítást. Ezek az előtte készített képek.

És hogy hogyan inflálódik a sör árfolyama? Ez a következő bejegyzésből kiderül.