Második nap

A második nap reggel a kocsiba pakolással kezdődött. Most pakoltuk be másodszor a cuccainkat, lesz még sok ilyen. Sanremo-n áthaladva megtapasztaltuk az olasz városok nappali forgalmát is. Sok kis autó és robogó mindenütt, gyalogosok az út széli pici járdán, (a német, osztrák, magyar viszonyokhoz képest) nagy a zsúfoltság. A forró latinos és dolce vita életérzés tükröződik a forgalom dinamikáján, mindenki kreatívan használja a dudát, elvégre ki van fizetve. Mindeközben persze ott a lenyűgöző tengerpart, hogy lekösse az utasok figyelmét, a sofőr figyelmét a forgalmon kívül, a keskeny kanyargós utak köti le.

A nizzai autópálya kellemes felüdülést jelentett. Én csak ámultam a domboldali villákon, és pálymafákon.

Franciaországon áthaladva egy szótár füzetből tanultuk és gyakoroltuk a francia kifejezéseket: Szalü, sza va bien?
Franciaországban nagyon elegáns és tiszta mellékhelységekkel találkoztunk az autópálya mellett, utazóknak nem mindegy. Meglepő mennyi szó és kifejezés eszébe jut az embernek egy benzinkút melletti boltban, még akkor is, ha sosem tanult franciát.

A Pireneusok jelentette a következő kihívást az autónknak. Mivel az Alpokon már átküzdötte magát, nagy meglepetést nem vártunk, de azért volt egy kis izgulás, padlógázzal is csak 90-100-as tempóval volt hajlandó megmászi a kilométeres emelkedőket. Eközben csipegette az olajat és a váltó is elkezdett melegedni (égette a bal lábam az anyósülésen). Ez lehettett a visszajelzés a részéről, hogy 2 tonnára pakolva ő mindent megtesz.

Még mindig próbálgattuk a technikát, tabletes GPS-t, mobilos, mobil/tablet töltést, gopro-t, fényképezést mozgó járműből. Arra is kellett figyelnünk, hogy tudatosan fényképezzünk, mert hát nem járunk erre minden hétvégén. Mostanra lett is mit fényképezni. A spanyol táj nagyon változatos. Először a francia szántóföldeket felváltották a narancsültetvények és az aprócserjékkel teleszórt füves területek. Már értem mit szeretnek az angolok Spanyolországban. Lankás dombok, sziklás dombok, sík területek váltják egymást. Mindenütt új lehetőségek, felfedezni valók kínálkoznak a kirándulni szeretőknek. Minden dombon van egy vár, erőd, vagy legalább egy torony. Ezt a vidéket nem pusztították le a világháborúk.

A hőmérséklet meglepő itt dél Európában, ebben az időszakban hiába a tél, a rossz időnek nyoma sincs. Klímánk a kocsiban nem hogy alapjáraton, de máshogy sincs, így ez el sem romolhat, csak élvezzük a jó időt, ahogy suhan a szél az ujjaink között.