Feb. 16.
Start: Freetown, Sierra Leone
Cél: Freetown Stadion, Sierra Leone
Táv: 10 km
Mi a részünkről letudtuk a versenyt. Most wellness napok következnek. Gergő talált egy szerelőt, aki 100 dollártért (kb. 30eFt) vállalta a váltókulissza javítását. Fényképeket, videókat rendezgettük, és végre tudtunk főzni kaját (az ellátmányunkban több főzni való konzerv is volt, de ezekre sosem jutott idő). Ismerkedtünk a helyi cicával. Megtudtuk, hogy a szálloda kimosatja a szennyesünket, ha kérjük. Naná, hogy kértük.
Na és mindeközben vártuk, hogy a többiek is megérkezzenek.
Délután a helyi stadionban volt a hivatalos cél áthaladás. Érkezési sorrendben körbeálltunk a stadionban és egy jó órán keresztük jöttek a szuvenírárusok és azok a nepperek, akik autókat akartak vásárolni. Mikor levonult az emberáradat, bezártuk a kocsit és átmentünk a lelátókra, hogy megnézzük a műsort.
Volt minden: zene-tánc. A bamakos felfújható cél, többször is összedőlt, mert elromlott a kompresszor. Közben felvonultak mindenféle előadók, volt rezesbanda, néptáncosok meg amit csak ki lehet találni. Az elnök kezdés után egy órával érkezett. Ekkor megkezdődtek a végeláthatatlan köszöntő beszédek. Minden állami szerv megköszönte ő exelenciájának az elnökúrnak a rendezvény támogatását, és szégyentelenül megalázkodva próbáltak a kedvében járni, a nekünk címzett üzenet, pedig az volt, hogy „nagyon örülünk nektek, költsetek jó sok pénzt”. Az elnök is mondott pár szót európai együttműködésről satöbbi satöbbi. A bamakó szervezője-alapítója sem úszta meg, neki is kellett pár szót szólnia. Kiderült hogy az eddigi leghosszabb, legnehezebb futam volt. Az induló csapatok kevesebb, mint fele ért el a célig.
Végül felkérték a versenyzőket, hogy hajtsanak át a célon. A célon áthaladás közben mindenki megkapta az oklevelét, igazolván, hogy teljesítette a futamot.
