Feb. 13.
Start: Dindefelo, Szenegál
Cél: Labé helyett Gaoual, Guinea
Táv: ~250 km
Az esti buli és a sörözés sajnos végtelen hosszúra nyúlt.
A litván és lengyel kollégák, olyan hajnal 3-4-ig buliztak, amit olyan komoly hangtechnikával támogattak meg, hogy számunkra a füldugó se segített. Még az éjszaka megbeszéltük, hogy a bevezető útszakaszon várjuk reggel egymást a többiekkel, így az ébredés és reggeli után lassan, de biztosan haladtunk a főút felé.
Sajnos a aznapi hírek Guinea-ból senkit nem töltöttek el bizalommal. Olyan komoly kormány ellenes tüntetések törtek ki az elmúlt pár napban Labe-ban, hogy a Guineai kormány kijelentette hogy nem tudja garantálni a rally résztvevőinek a biztonságát. Ez a forradalom vezetett később a 2021-es katonai puccshoz. A rendezőség a Guineai kormány támogatásával pár nap alatt keresett a rallynak egy alternatív útvonalat. Erről külön tájékoztatót kaptunk a rendezőségtől. Felhívnám a figyelmet a Kondura nevű településre, amit sikerült háromféleképpen leírni.
Miközben várakoztunk a többiekre a teljes mezőny elhaladt mellettünk, így találkoztunk újra a lengyel zebrával. Unaloműzésként a litvánok kipróbálták a helyiek bringáit.
Ez az útvonalváltozás teljesen felborította a rally útitervét. Olyan utakra vezette a közönséget, amin még a szervezők se jártak előtte. De általában elmondható, hogy nem sok útvonalból lehetett válogatni. Az sem volt biztos, hogy a két kerék meghajtású járművek bírni fogják a mai napot. (Hát sok volt, ami nem is bírta).
Először szépen visszazötykölődtünk a tegnapi rossz úton. Kiderült, hogy többen be se jöttek tegnap a táborba a kétkerekes kocsikkal. Majd Bandafassinál nyugatnak vettük az irányt a Kondurai határ felé. Olyan 90 km-t autóztunk úttalan utakon, bár néhol nagyon jó volt az út: a földgyalu előző nap járhatott arra, szép sima volt a föld. A szenegáli kilépés szinte eseménytelen történt meg egy elfeledett nevű kis faluban. Út közben egyébként rengeteg falut láthattunk. A határvidéken több helyen kijöttek az emberek a házakból és tisztes távolságból integettek nekünk. Bár csak áthaladtunk a falvakon, de érezhető volt, hogy ide a határ mellé már nem jutott az EU támogatásokból. Az emberek szegénysége a Mauritániában látottakkal volt összemérhető.
Ahogy haladtunk át az erdőn egyre jobban tisztává vált, hogy sokáig nem fogunk aszfaltot látni, amely mint napi kihívás el is kísért minket a nap végéig.
Talán a legkellemesebb terepakadály az elmosott út volt aznapra, ez a terepjáróknak nem okozott különlegesebb megpróbáltatást, de a többiek azért megküzdöttek vele.
Guineaba egy Youkounkoun nevű falu volt az első értelmezhető település, amin áthaladtunk. Innen már csak 30 km-re volt Koundara, ahol a guineai belépést kellett intézni. Ezen a 30 emlékezetes kilométeren megismerkedtünk a guineai útminőséggel. Egy olyan 30-as tempót tudtunk tartani. A föld utak 3-4 autó szélesek, de olyan rosszul karbantartottak, hogy mindenki a gödröket kerülgeti. Koundarában a helyi guineai katonaság őrző szemei között egy gyors 2-3 órás belépési procedúra után sikerült belépnünk Guineába. A merészebb kalandozók fotózkodtak a töltényöves napszemüveges guineiai katonákkal. Igazi amerikai G. I. Joe kinézetük volt.
Kondura még csak a guineai belépés és vízum átvételének a helye volt. Innen még 114 km-re volt Gaual az esti tábor helye. Az út minőség egy javult Kondura után a szakasz nagy részén volt útburkolat. Persze Szenegálból ismerős a lesből támadó keresztbe vágott útszántások itt is megjelentek. Ezek ébren is tartottak minket egész éjjel.
A guineiai kormány tett azért nehogy eltévedjünk zöldfülű európaiként. Minden nagyobb csomópontba katonák mutatták az irányt a rallysoknak. Én azért úgy gondoltam az egész napos gyötrődés után letesztelem a katonák éberségét, és este alig pár kilométerre Gaualtól egy Tiankoi nevű településen a körforgalomban magabiztosan a rossz kijáratot választottam. Lett is kiabálás, felfordulás, és futkosó katonák, akik próbáltak minket visszaterelni a jó útra. Gyorsan elém ugrottak páran (gondolom, ők meg az én éberségemet akarták tesztelni este 9 körül). Mindenesetre hamar beláttuk a tévedésemet és a kijelölt úton folytattuk tovább, ők pedig éberen őrködhettek tovább.
Gábor – ismerkedik a guineai hadsereggel
A gauali (koncentrációs) táborba késő este érkeztünk meg. A helyi árusokat beengedték, így vehettünk vízárus legénytől vizet és kosárból baguettet, ami megint nagyon finom volt. Végül a hangulat egész jól alakult. Végre túl voltunk ezen a nyomasztó kalandon. Természetesen a tábori bejelentkezés sem maradhatott el Gabesz jóvoltából, de erre már csak reggel kerített sort.
Holnap irány Conakry (Guinea fővárosa), hogy milyen megpróbáltatások árán, az csak a következő cikkből derül ki…